Népi bőrművesség Bőr megmunkálása Jelene, jövője Katalógus Képek Vásárlás 

A Hódfó Hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Bőrdíszműves műhelye 2009. óta működik. Kakukk házaspár munkáit vették át (bőrfestés, bőrdíszműves munkák készítése), és az ő technikájukat megtanulva ennek alkalmazásával bővítették termékskálájukat (pl. tolltartó, mobiltelefon tartó, mappák, pénztárcák, stb.), melyet a bőrdíszmű katalógusunkban részletesen megtekinthető (pdf formátum).

Fontos helyet tölt be Hódmezővásárhelyen a Hódfó Hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Bőrdíszműves műhelye, annak kollégái a népi hagyomány őrzésében.

Magyar népi bőrművesség

A bőrművesség végig kíséri az emberiség történelmét így a honfoglaló magyarok minden napi életét is. Az első ruhák, hangszerek, eszközök bőrből készültek. A 20. század végére a bőr kultúrája elhalványodott. Az idők folyamán egyre ritkábban használták. A műbőrök növekvő felhasználása háttérbe szorította a nyersbőrt. Az emelkedő igényeket világszinten már nem tudták kielégíteni a nyersbőr készlettel, ezért a műbőr alapanyagok felhasználása szükségessé vált.

A bőrművesség használati és dísztárgyak készítésére vagy bevonására szánt, cserzett, pácolt, lágyított bőranyagok díszítése festéssel, domborítással, aranyozással, fonással, intarziával. A bőrművesek a tímárok által cserzett állati bőr alapanyagból dolgoznak. A bőr minősége a földolgozott állat fajtájától függ, és attól, hogy a számtalan cserzési mód közül (mely terenként, koronként és a fölhasználás célját figyelembe véve igen változó) melyiket alkalmazták. Bőrdíszműves munkákat a legkülönbözőbb mesterségekben készítenek. A legelterjedtebb díszítési módok: a varrott, hímzett eljárások pl. nyergek, tarsolyok, cipők stb. kidolgozásánál jellemzőek.

A 17-18. sz. jellegzetes a skófiumos-fémszálas hímzés. A metszett és domborított munkák, kv-kötések (Corvin-kötés), bútorbevonatok, tokok stb. készítésénél terjedtek el. Ide sorolhatók még az önálló dekorációk, domborművek, bőrplasztikák is. Bélyegzős díszítést főleg a kv-kötéseknél alkalmaznak, de kedvelt a bútorhuzatok, tokok stb. díszítésére is. A ládára, dobozokra húzott bőrökön gyakran találunk szegecselt mintát; ennek nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati célja is van. A bőrfestést általában egyéb díszítési eljárásokkal együtt alkalmazták, de szerepel önállóan is, főleg, mint ládák, szekrények borítása.

A bőrkárpitok aranyozott, ezüstözött, poncolt, színes festésű művészi alkotások, Cordobából terjedtek el. Ilyen módon készültek fali kárpitok, miseruhák, terítők stb. A 17. századtól a mintákat préselték is, s így azok plasztikussá váltak. Főleg a szecesszió korától alkalmaznak különböző bőrmunkáknál rátétet és egyéb anyagokkal, pl. csonttal, fémmel való berakást is.

A bőrdíszműves szakma a XIX.-XX. századra kezdett kialakulni. Ennek oka főleg a sok újfajta tárgy elterjedése volt. Például a pénztárca, tolltartó, szemüvegtok és nem utolsó sorban a különféle női táskák divatja. A kedvelt és divatos bőrdíszműves termékek között találunk lábbeliket, táskákat, tolltartókat, pénztárcákat, mobiltartókat, mappákat, mp3-as tartókat, stb. Ismét divatba jöttek a tarsolyok, melyeket verettes vagy rárakott minták díszítenek.

A bőr megmunkálása

A bőr megmunkálása a nyersbőr kikészítésével, cserzésével kezdődik. A bőrt e művelet után festik vagy más felületkezelési eljárásnak vetik alá. Az elkészítendő tárgyhoz szabják az anyagot, majd különböző összeeresztési és díszítő technika alkalmazásával készítik készre a terméket.

Az összeeresztés történhet kézi vagy gépi varrással, ragasztással vagy szironyozással. A díszítés sokszínűségét a pásztorművesség a népi bőrmunkák őrzik (szironyozás, fonás, rátét, batikolás, domborítás, metszés és/vagy sallangfonás).

A bőrök festése történhetik egyrészt vízben oldott festékanyagokkal, melyeket a bőr vegyi rokonsága folytán felvesz. A festés e módja tehát függ a bőr vegyi tulajdonságaitól, vagyis a cserzés módjától. Festhetjük azonban a bőrt úgy is, hogy por- vagy pigment-festékekkel rögzítő anyag segítségével bevonjuk, befedjük (fedőfestékek). Ez esetben a bőr rugalmasságára, nyúlékonyságára kell tekintettel lenni.

A vízben oldódó festékek közül a fafestékeket (berzseny, orleán stb.) ma már csak ritkán használják. A mesterséges ún. anilinfestékek közül a bázikus festékek növényi cserzőanyagokkal ún. festéklakkokat adnak, tehát növényi cserzésű bőrt közvetlenül festenek. A savas festékek és a velük rokon szubsztantív festékek viszont a krómcserzésű bőröket festik közvetlenül. Pácfestékek számára a krómcserzésű bőr cserzőanyaga fémpácként hat. A savas festékek élénkebb színűek, a bázikusak viszont teltebbek, azért gyakran a két festékfajtát kombinálva (egymás után, de nem egyszerre) használjuk.

A fedőfestékek nagy elterjedtségüket annak köszönhetik, hogy míg a vízben oldott festékeket a bőr különböző tömöttség részei különböző mennyiségben és árnyalatokban veszik fel, addig a fedőfestékekkel, halvány színekben is, teljesen egyenletesen vonhatjuk be a bőr felületét. A fedőfestékek általában festékpigmentből, kötőanyagból, oldószerből, lágyító anyagból és néha külön fénytadó anyagból állnak.

A festékpigment lehet földfesték, szépített festék, szervetlen festék (krómsárga stb.), korom, festéklakk stb. Szemcsenagyságuk 1-10  között van. Minél kisebb a szemcsenagyság, annál nagyobb a fedőképessége, de ez 0,5   alul megint csökken.

A vizes fedőfestékek kötőanyaga nagyobbrészt vízben oldott kazein (ammóniás oldatban), ritkábban enyv, vagy zselatin. Lágyító anyagként törökvörös olajat használunk. A nitro-, vagy kollodiumfestékek kötőanyaga nitro-, vagy ritkábban acetilcellulóze. Oldószerül szerves oldószerek szolgálnak; így észterek: pl. metil- és etilacetát, amilacetát, butanolacetát, aceton stb. Higítóul benzint és szeszt használunk. A gyorsan párolgó oldószerek fényesebb filmet hagynak vissza, míg a lassabban párolgóknál a kötőanyag mélyebben hatol a bőrbe.

Lágyító anyagul ricinusolajat, vagy magas forrpontú anyagokat használunk. A lágyítók célja, hogy az oldószer elpárolgása után visszamaradt festékhártyának – a bőrhöz hasonló – rugalmasságot adjanak, nehogy az gyorsan repedezzék és lepattogozzék.

(Forrás:T. Némethy Erzsébet bőrműves népi iparművész és Tóth Sándor bőrműves népi iparművész)

A bőr jelene, jövője:

 A bőrművesség új korát éli. Alkalmazkodott a megváltozott igényekhez és olyan használati tárgyakat készítenek, mely a mai ember számára fontos. Épp úgy megtalálható köztük az i-pod tartó, mint tarsoly, vagy a csizma mellett megfér a veretes öv, mappák, pénztárcák. Fontos a kézi munka, a hagyomány őrzése, az ősi motívumok használata, az emberek számára elérhetővé tétele az új igények figyelembevételével.

Kiemelten kezelik a kirakodóvásárokon a bőr megmunkálásának folyamatának bemutatását, a tudomány és a motívum kincs ezer arcának feltárását. Fontos az arra látogató bevonása a bőrkészítés folyamatába. Megismerni, megszerettetni az ősi „szakmát” kihívás a bőrdíszműves mestereknek. Portékáik igazolják, hogy népi kultúra addig él, míg van egy ember, aki őrzi és átadja tudását a mai generációnak. 

Vásárlás

A bőrből készített tárgyakat  a cég telephelyén (Hódmezővásárhely Szent István u. 77. sz) lehet megvásárolni. Érdeklődni az alábbi elérhetőségek egyikén lehet:

e-mail: foglalkoztato@hodmezovasarhely.hu

telefon: +36/62/241-058

 vissza az elejére